Ma egy olyan filmmel jelentkezem, amit már a címe hallatán is megakartam nézni, de mindig csak halogattam. Szerintem mindenki életében megfordulnak ilyen történetek, amiket egy kicsit érdekesnek találunk, de annyira még sem, hogy nem várhatnának egy kicsit. :)
Szóval a most következő vélemény nyilvánításom egy olyan történetről szól, ami hol vicces, hol egy kicsit talán nevetségesen súrolja a romantika határait és néhol szomorúan és sajnálatra méltóan drámai.
A film címe: Anya, lánya, unokája (Georgia Rule)
Egy kis ismertető (a www.filmkatalogus.hu-ról):
Rachel kamasz a négyzeten: iszik, káromkodik, veszekszik anyjával, egyszóval kezelhetetlen. Mikor még autóbalesetet is okoz, anyjánál betelik a pohár. Alternatíva nem lévén kénytelen odavinni a lányát, ahova megesküdött, hogy soha többé nem tér vissza: saját Idaho-i szülővárosába. Georgia nagyi nem az a tipikus, ruhákat kötögető és sütiket sütögető vénlány. Életét szigorú keretek között, saját szabályai által behatárolva éli, és ugyanezeket várja el mindenkitől, aki átlépi a küszöbét. A fontossági sorrendben Isten az első, majd szorosan mögötte a Szorgos Munka. Ebbe a világba pottyan bele gyanútlanul a san francisco-i lázadó unoka. Rachel a kezdeti ellenállás után végül megadja magát, és elkezdi betartani az új szabályokat, s ezzel egyidőben a nagyi végre megismerheti unokáját, aki talán mégsincs teljesen elveszve. Ez a nyár unoka, anya és nagymama számára is emlékezetes lesz: családi titkokra derül fény, és a végén talán még nagy egymásra borulások is elképzelhetőek...
Véleményem:
Kezdem azzal, hogy a film nagyon tetszett. Érdemes megnézni. Vannak benne komplikációk, amikkel én személy szerint nem tudnék mit kezdeni, Rachel Wilcox (Lindsay Lohan), pedig sokszor végképp nem. A lány iszik, drogozik, nem veti meg a férfiakkal való együttléteket, sem pedig más néhol erkölcstelen dolgot. A főszereplő anyja Lilly (Felicity Huffman) egy kő alkoholista, aki minden szempontból a saját gyermeke ellen van. Nem tudja mikor hazudik a saját lánya, nem veszi észre mikor az élettársa szexuális kapcsolatot létesít a vele - amit hozzátennék, sajnos egészen fiatal, lényegében még kisgyerekként már fenntartott - szóval lényegében elzárkózik minden olyan tényezőtől, amivel egy kicsit is megkönnyíthetné a lánya életét, illetve tömérdek mennyiségű alkoholba fojtja bánatát.
A nagymama, azaz a film igazi és egyben valamit érő személyisége Georgia nagyi (Jane Fonda). Színészi alakítása néhol már-már a tökéletességet üti számomra. Az akkor hetven éves művésznő játéka annyira, hiteles és szívmelengetően nagyszerű, hogy a film egésze alatt az az érzésem volt, hogy ő benne az egyetlen olyan személy, aki miatt élvezhető az egész történet.
Konkrétan negatív dolgot nem tudnék kiemelni, hisz még Lindsay Lohan is hűen ragaszkodott a saját életében megélt dolgokhoz és még színészkednie sem kellett.
A film végével kapcsolatban itt is minden rendbe jön Rachel megjavul, dolgozik és nagyon szereti a nagymamáját és a kis városban élő emberek zömét. Lilly leszokik a piálásról - legalább is reméljük (hisz ezt a részt egy kicsit olyan balladai homály fedi, azaz rábízzák a nézőre, a történet folytatását) ha már túl kellett élnünk a pasijával történő szakítását. A történet happy endje nem teljesen olyan, amire számítottan, de mindezektől eltekintve nagyon is tetszett. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Hamarosan felkerül!
